Életem legrosszabb 1 hete. Az édesanyám meghalt. Nem látom soha többet a mosolyát, nem hallom a nevetését. Nem szórakozunk együtt. Nem festünk a padláson lévő festőszobában. Pedig mindketten imádunk festeni. Anyával még a veszekedés is jó volt. De ő elment. És mivel még van két hónap a szülinapomig, addig itt kell hagynom Miami-t és Londonba költözöm apámhoz. Amint betöltöm 18-at elmegyek onnan a olyan messzire amennyire csak tudok. Mi értelme egy számomra idegenhez költöznöm? Amikor oviban, majd később suliban láttam ahogy a többiekért jött az apjuk, megkérdeztem magamtól, hogy nekem hiányzik-e az apai szeretet. A válasz; nem. Hisz, hogy is hiányozhatna valami amim sose volt. Ráadásul még anya temetésére sem jött el. Remélem nem vár majd mesébe illő egymásra találást. Szóval most itt tartok. Miközben a bőröndömbe pakoltam, a kezembe akadt egy fotókollázs, ami az anyával közös képeinkből készült. A képeket boldog volt. Remélem, hogy most is az. Akaratom ellenére is kicsordult pár néma könny, miközben beraktam a képet a ruhák közé, nehogy véletlenül eltörjön. Gyorsan bepakoltam a maradék cuccot is, amit vinni akarok, majd ránéztem az órára, hogy még mennyi időm van a reptérre érni. Basszus! Már csak fél óra. Felkaptam a bőröndömet és a táskámat, majd lementem a kijárathoz. Az ajtónál megálltam és még egyszer visszanéztem az otthonomra. Mindenhol dobozok voltam amiket majd utánam hozatnak, de még így is, mintha az emlékeim felélednének, láttam magamat és anyámat amint épp futkosunk a házban tetőtől talpig festékesen. Amikor a karácsonyfánál ketten ültünk és az ajándékokat bontottuk ki. Csak mi voltunk egymásnak. Csak mi. És ez így is volt jó. Megfordultam és könnyeimmel küszködve kiléptem a tavaszi forróságba. Szerencsémre hogy csak egy rövidnadrág és egy fekete spagettipántos trikó. Így legalább nem fogok túlságosan megsülni. Ezért borzasztó Miami. Szinte mindig ilyen hőség van. Ha betöltöttem a 18-at, akkor olyan helyre fogok menni, ahol télen hideg van. Gyorsan leintettem egy taxit (nem olyan könnyű, mint New Yorkban) és már süvítettünk is reptér felé. Végül megérkeztünk. A taxisofőr pofátlanul sokat kért a fuvarért. Gyorsan kifizettem és rohantam leadni a bőröndömet. Amint átestem az ellenőrzésen és leadtam a bőröndömet is, már fel is szálltam a gépre. Kinéztem az ablakon és magamban elbúcsúztam a szülővárosomtól. Ki tudja meddig nem látom viszont.
- Köszöntjük önöket a British Airways 204- es Londonba tartó járatán. Várható érkezési idő hajnali 2 óra 30 perc. Kérem kapcsolják ki elektromos eszközeiket és kössék be öveiket a felszálláshoz - hallom a monoton női hangot. Bekapcsoltam az övemet és perceken belül elindultunk. Ahogy a repülő maga mögött hagyta Miami-t, Úgy hagytam én is magam mögött az eddigi életemet. Londonnal együtt új könyv kezdődik a történelmemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése